A TÉLÁLLÓSÁGI ZÓNÁK TÁBLÁZATA:

Kertünk klimatikus adottságai alapvetően meghatározzák, mely növények nevelhetők, illetve tarthatók meg sikeresen a rendelkezésre álló körülmények között. A jelenleg általánosan elfogadott USDA-zónabeosztás túlságosan leegyszerűsíti a kérdést, szem elől tévesztve, hogy a lényeg a részletekben rejlik! Számos apró tényező összessége az, amelynek eredményeképpen egy adott helyszín klimatikus viszonyai kialakulnak.

Örömmel nyújtom át Önöknek kedves barátomnak, Varga Jánosnak, külön honlapunk számára írt, magas szakmai színvonalú magyarázatát melynek áttanulmányozása és megértése kulcs a korlátozottan téltűrő növények nevelésének sikerességéhez! A témával kapcsolatos kérdéseikkel közvetlenül fordulhatnak a szerzőhöz, a ninovarga@gmail.com email-címen!

A TÉLÁLLÓSÁGI ZÓNATÉRKÉPEK ÉS ALKALMAZÁSUK PROBLEMATIKÁJA

A XX. század elején az Egyesült Államokban kidolgozták az úgynevezett télállósági zónák rendszerét, amit később több alkalommal továbbfejlesztettek. A klímaosztályozási rendszer Nyugat-Európán keresztül hozzánk is eljutott. A kertbarátoknak lenne hivatott segíteni kertjeik lehetőségeinek meghatározásában.

Amerikában a legnagyobb faiskolák és kertészetek ún. `zónás` katalógusokat adnak ki.

Katalógusaikban minden növénynél feltüntetik azt a télállósági zónát, ahová az illető fajt vagy fajtát túlélési biztonsággal ajánlják. A `zónás` katalógusok Európában még nem általánosak, de a jövőben valószínűleg egyre többel fogunk találkozni.

De mit is jelent valójában a `télállósági zóna``?

A térképek szerkesztői a zónák meghatározásához több évtizedes meteorológiai adatokat használtak föl, ami egy adott terület évi abszolút minimum hőmérsékleteinek (a mérés földrajzi pontján az alapul vett időszak minden egyes évében mért legalacsonyabb hőmérsékleti értékeinek összessége) átlagértékén alapszik.

A zónák számozása 1-12-ig terjed: a leghidegebb az 1-es számú (átl. absz. min. hőm. -40°C), míg a legmelegebb a 12-es zóna (átl. absz. min. hőm. +10 °C).

A zónák számozása 10 Fahrenheit - fokonként (kb.5,5 °C) változik. Mivel ez az érték még mindig meglehetősen nagy különbségeket foglalhat magában, minden egyes zónát még két alzónára (`a` és `b` alzóna) osztottak, melyek közül az `a` alzóna a hidegebb, a `b` pedig az enyhébb.

Ezek alapján azt gondolhatná a gyanútlan kertbarát, hogy a zónatérkép szolgai követése teljességgel megoldja a számára rendelkezésre álló területen sikeresen termeszthető gyümölcsfajok és gond nélkül tartható növényfajok kiválasztásának problémáját. Ez azonban egyáltalán nem így van.

Miért csupán tájékoztató értékű a zónatérkép és ha nem rendelkezünk néhány nagyon fontos ismerettel, akár félre is vezethet bennünket?

Mi az, amit egy kertészkedőnek feltétlenül tudnia kell, mielőtt elkezdené a kertjébe ültetendő fajok és fajták kiválasztását?

A zónatérkép szerkesztői helyes kiindulási elvet követnek, amikor a zónák meghatározásában az abszolút minimum hőmérsékleteket veszik alapul. A legalacsonyabb hőmérséklet, amelynek a növény ki van téve a téli nyugalmi időszakban, teljes mértékben meghatározza az illető egyed túlélési esélyét. Fajok és azon belül fajták szerint nagyon jelentős téltűrési különbségek vannak a növények között. A növény kondíciója (télre betárolt tápanyagai), szöveteinek nedvességtartalma és a téli nyugalmi állapot mértéke által bizonyos szűk határokon belül módosuló mértékben minden faj és fajta számára meghatározható az a kritikus hőmérséklet, amely a szöveteiben visszafordíthatatlan károsodást okoz. Ezért egy adott növény számára kiszemelt helyen a téli túlélést az ott előforduló legalacsonyabb hőmérséklet határozza meg.
Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy például a -15 fokig téltűrő füge az ennél alacsonyabb hőmérsékleten téli mélynyugalmi állapotban is elfagy. Ebből az következik, hogy teljes túlélési biztonsággal olyan helyekre telepíthetünk fügét, ahol a tél folyamán előforduló legalacsonyabb hőmérséklet -15 foknál enyhébb.
Ennek ismeretében könnyen belátható, hogy küszöbértékekkel állunk szemben, amelyek átlépése végzetes következményekkel jár.

Miért csak a kiindulási elv helyes és a szerkesztett térkép csupán nagy vonalakban lehet tájékoztató értékű, esetenként akár megtévesztő?

A fentebb leírtakból könnyen belátható a klímazóna rendszer merev alkalmazásának egyik gyenge pontja. A zónák meghatározásánál az időszak hőmérsékleti mélypontjainak átlagát számolják, ami adott hely esetében több olyan abszolút értéket is magában foglalhat, amelyik jelentősen `kilóg` az átlag eredményeként meghatározott zónára jellemző növényfajok tűréshatárából, azaz az illető, hőmérsékleti határokkal megjelölt zónában az oda túlélési eséllyel jelölt növények halálos küszöbét több télen is átlépheti. Különösen nagy esély van erre szárazföldi területeken, ahol jelentős eltérések lehetnek az egyes telek abszolút minimumai között, de az enyhe telek minimumai egészen elfogadhatónak tűnő tartományba emelhetik az átlagot, megfelelően kompenzálva a kirívóan negatív értékeket, azt a látszatot keltve, mintha kritikus értékektől mentes zónáról lenne szó.

A zónák értelmezésénél mégsem elsősorban a fentebb leírtak jelentik a legfőbb problémát.

Szakadéknyi különbségek a térképek által egységes zónaként feltüntetett területeken belül:

Tudni kell, hogy a tél legalacsonyabb hőmérsékletei sarki levegő elárasztás után kialakuló szélcsendes, derült egű, hótakarós helyzetben születnek.
A fent felsorolt körülmények olyan feltételeket teremtenek, amelyek kedveznek az éjszakai kisugárzásnak, azaz a már eleve alacsony hőmérsékletű levegő további hővesztésének. Az éjszaka folyamán egyre jobban kihűlő légoszlopon belül a gravitáció hatására sajátos, a nappali órák magassági hőeloszlásához képest inverz (fordított) rétegződés alakul ki. Amíg nappal a talaj felől melegedő levegő alsó szintjein magasabb a hőmérséklet, a fentebb leírt éjszakai körülmények között a légoszlop legalsó rétegei a hidegebbek. Ennek az inverziónak az oka gázfizikai eredetű. A lehűlt gáz (jelen esetben levegő) sűrűbb. Ennek megfelelően, nagyobb fajsúlyánál fogva a légtest leghidegebb része ülepszik ki a terep legalsó szintjén. Ennek következtében nagyon jelentős hőmérsékletkülönbség áll elő a sík területek, völgyek és a terep kiemelkedő pontjai (dombok, hegyek, fennsíkok) között. Ilyenkor egy mindössze 20-30 méteres magasságkülönbség akár 6-7 fokos előnyt is jelenthet a magasabb fekvés javára. Teljesen szélcsendes körülmények között egészen extrém különbséggel, akár 15(!) fokkal is enyhébb hőmérsékletű lehet egy 100-150 méterrel kiemelkedő domb az alatta lévő völgynél, vagy síknál.
A leírtakból következik a zónatérképek értelmezésének, illetve alkalmazásának másik gyenge pontja. A térképek szerkesztésénél felhasznált meteorológiai mérési adatok esetleges helyekre telepített mérőállomásokról származnak. A leírtak alapján könnyen belátható, mekkora eltérés lehet egyazon térség lehetséges adataiban a téli abszolút minimumot illetően, ha azok egy völgyben elhelyezett, vagy egy dombon elhelyezett állomásról származnak. Miután a meteorológiai gyakorlat érzékelhetően nem figyel erre az egyáltalán nem elhanyagolható szempontra, a mérőállomás hálózat adatainál teljes káosszal állunk szemben, hiszen az adatok differenciálatlan összevetése a körtének az almával való összekeverésével rokon. Könnyen előfordulhat például, hogy egy adott térség völgyben elhelyezett állomásai szolgáltatják egy egész tél legalacsonyabb országos abszolút minimumértékeit, miközben ugyanazon terület magasabb fekvéseiben egyidejűleg országosan a legenyhébb hőmérsékleteket lehet mérni egy nagyon meredek gradiensű inverzió következtében. Ha tehát ugyanabban a körzetben magas fekvésből érkezik adat, a tél országosan legmagasabb klímazónájába sorolódik a térség, ha pedig véletlenül völgyi állomás képviseli a területet, a legkedvezőtlenebbre értékelt zónaként értelmeződik. Ugyanezen ok miatt, a különböző fekvésű állomások többéves adataiból képzett átlag is hasonlóan téves hosszútávú értékelés lehetőségét rejti.
A leírt domborzati, felszíni tényezők olyan nagyságrendű különbségeket eredményeznek az egyes fekvések között, amelyeket még az `a` és `b` alzónák által átfogott szélsőértékek közé eső tartományok sem fejeznek ki, de különösen nem tűnnek ki a térképből a magasabb osztályúra értékelhető `párducfoltok`. Így aztán a különböző állomási értékek átlagait is kényszerűen átlagoló térképszerkesztési szisztéma akaratlanul is szem elől veszti a lényeget, azaz azt a tényt, hogy az általa többé-kevésbé egységesként megjelölt zónák belsejében jelentősebb nagyságrendi különbségek lehetnek, mint az osztályozás szerint egymástól elkülönített területek között általában, a szisztéma általánosító jellege miatt.

A városi hősziget fogalma

A klímatérkép számokkal egységesként jelölt zónái területén számos lakott település található. A térkép legtöbbször nem különbözteti meg foltszerűen ezeket a környező területektől, pedig a sűrű beépítettségnek és a téli fűtésnek köszönhetően a városi környezet akár több klímaosztállyal is magasabbra értékelhető mint a körülötte elterülő, mesterséges többlethőtől mentes földrajzi környezet. Minél nagyobb egy település és minél sűrűbb a beépítettsége, annál nagyobb hőszennyezés jelentkezik a lakóházak közti szabad tereken, közterületeken, vagy a lakóházakhoz tartozó kertekben. A városok belső területein különösen, de még a perifériákon is, a domborzattól függetlenül is a dombi fekvéseket kedvezményező inverzió hatásához mérhető nagyságrendű hőtöbblet mutatkozik. Ha elképzeljük, hogy tartósabb és fokozottabb lehűlés esetén a fűtés próbálja `lekövetni` a lehűlés mértékét, a fokozott hőkibocsájtás által a légköri hideget kompenzáló tényező mértéke is nő.
Ezért találkozhatunk gyakran nagyvárosok belső kerületeiben meglepő méretű és korú egzotikus növényekkel, amelyekről úgy tudjuk, hogy a mi klímánkon nem is létezhetnének. Ugyanakkor ezek az egzotamatuzsálemek egyértelműen bizonyítják, hogy a városi hőszigetek milyen hihetetlen lehetőséget nyújtanak korlátozottan téltűrő növénykülönlegességek részére. Nyilvánvaló példákat mutatnak be arra vonatkozóan, hogy a városi hősziget `köszönő viszonyban` sincs a környező térség klímazóna értékelésével, ha azt egyáltalán a fentebb leírt tényezők miatt mérvadónak lehet elfogadni.
Különösen szerencsés körülmény, ha sűrűn és nagy területen beépített városi környezet található kedvező fagylefolyású dombi fekvésben, ahol az inverziónak köszönhetően a hősziget mesterséges hőjének már eleve magasabb hőmérsékletű levegőt kell tovább enyhítenie.

Sajnálatos, hogy az itt leírt körülmények helytelen értelmezése, vagy a téves általánosítások (még tananyagok szintjén is) gyakran vezettek hibás értelmezésekhez és káros tévhitekhez, sztereotípiákhoz, megakadályozva, hogy a népesség reális képet kaphasson a klíma ennyire fontos eleméről és a gyakorlatban is alkalmazható hasznos ismeretekhez jusson.

Mit tehet a kertészkedni vágyó annak érdekében, hogy tisztába jöhessen a rendelkezésére álló parcella klímalehetőségeivel?

Mindenekelőtt be kell szereznie egy megbízható pontosságú, úgynevezett maximum/minimum hőmérőt, amelyik képes a mérési időszak legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsékletét rögzíteni/memorizálni. A más forrásból származó hőmérsékleti értékekhez való hasonlíthatóság kedvééért a hőmérőt szabványos árnyékolóval kell felszerelni és 2 méter magasságban függesztve elhelyezni. Az ettől eltérő módon történő telepítés jelentősen befolyásolhatja a mért értékeket, ezáltal lehetetlenné teszi a viszonyítást.

Az érdekelt helyrajzi ponton végzett mérések adatainak más helyekről származó mérési eredményekkel való összevetése csak akkor adhat valós képet a helyre vonatkozóan, ha ott a hőmérsékletek észlelése hajszálpontosan azonos feltételek mellett zajlik!

Annak ismeretében, hogy a térség hivatalos meteorológiai állomása a fentebb ismertetett kritériumok szerint milyen fekvésben (a környezetéhez képest mélyebb, vagy alacsonyabb terepponton, síkon, völgyben, dombon, hegyen, stb.) van, a derült, szélcsendes éjszakák hőmérsékleti mélypontjainak összevetésével érzékelni tudjuk a saját parcellánk viszonyított klímáját, a téltűrési kritériumok alapján. Ehhez az azonos éjszakákon általunk mért minimumokat kell összehasonlítanunk a közeli mérőállomás minimum adataival. A viszonyított mérőállomás `télállósági pozícióját` pedig az ország összes mérőállomása minimumértékeinek tükrében érzékelhetjük. Az OMSZ (Országos Meteorológiai Szolgálat) internetes honlapján a `Megfigyelések` - `Archívum` - `Napijelentés`-re kattintva megtaláljuk egy Magyarország térképen feltüntetve az állomásokon a dátummal jelölt időpontban mért legalacsonyabb értékeket. Az adatokat böngészve, az ország túlnyomó részén, vagy egészén derült, szélcsendes éjszakákra koncentrálva, az adatok alapján is nagy biztonsággal beazonosíthatjuk a magasabb fekvésekben és az alacsonyabb fekvésekben elhelyezett állomásokat. Azt fogjuk tapasztalni, hogy térségtől függetlenül, az ilyen légköri helyzetekben rendre a környezetükhöz képest mély fekvésben lévő állomások mérik a kirívóan alacsony értékeket, míg a magasabb pozícióban lévők a kirívóan magas hőmérsékleteket, a fentebb leírt inverziós körülményeknek köszönhetően.
Fontos tudni, hogy az inverziós hőmérsékleti rétegződést nem az adott földrajzi terület tengerszint feletti magassági abszolút értékei, hanem a benne lévő domborzati, felszíni formák viszonyított(!) magassági pozíciói határozzák meg!
Ezek az adatok jó támpontokat szolgáltatnak ahhoz, hogy kellő pontossággal meghatározhassuk saját területünk télállósági mutatóit.
Ha a parcellán belül jelentős szintkülönbség van, tudnunk kell, hogy feltételezhetően nagy eltérés mutatkozik a legfelső és a legalsó szint minimumhőmérsékleteiben. A hőmérőt, ennek megfelelően a tesztelni kívánt ponton kell elhelyeznünk, annak tudatában, hogy a mért adatok nem tekinthetők mérvadónak a parcella többi részén, legkevésbé az ettől szintben legjobban eltérő részeken.
Település belsejében hasonló módon tudjuk érzékelni a parcellánkon tapasztalható hősziget-hatást.

A kertészkedő által ilymódon tesztelt parcellára történő ésszerű faj- és fajtaválasztás garantálhatja mind az esetleges gyengébb klímaadottságú terület téves felülbecsléséből fakadó csalódások elkerülését, mind a kiváló adottságok helyes értékeléséből fakadó jó kihasználás örömeinek megszerzését.

A széles faj- és fajtaválasztékot nyújtó vállalkozásunk gondoskodik róla, hogy mindkét szélső esetben lehetséges legyen nagyon színes, változatos, különleges kert megvalósítása, vagy a növénygyűjtemény értékes fajokkal történő bővítése. Számos olyan érdekes növényt is kínálunk, amelyek egzotikus jellegük mellett nagyon kiváló téltűrési tulajdonságokkal rendelkeznek. Akik pedig parcellájuk átlagosnál jobb klímaadottságait konstatálhatják nagy örömmel, korlátozottan téltűrő fajok szép példányaival gazdagíthatják kertjüket.

1. Árnyékolóval ellátott szabványos hőmérő.

2. Az ország hivatalos meteorológiai állomásain 2010. december 19-ére virradó éjszakán mért minimumhőmérsékletek és a tormaföldei dombtetőre telepített hőmérő által mért minimumérték.

3. A dombtetői mérés helyszíne és a műszeren látható tized pontosságú érték.

4. A mínusz 22 fokot rögzítő OMSZ állomás és a dombi helyszín légvonalbeli távolsága alig több, mint 5 km, a szintkülönbség 100 méter.

5. 13 éve szabadban telelő Trachycarpus fortunei pálma a patakparti fagyzugba telepített meteorológiai állomása alapján hidegnek elkönyvelt Nagykanizsa belterületének egyik udvarán.