HOGYAN ÜLTETHETÜNK NÖVÉNYEKET?

      Az ültetés nem csak a hagyományosan megszokott tavaszi és őszi időszakokban lehetséges, hanem nyáron is, hiszen a kertészetekben edényesen nevelt növények megfelelő gondozás mellett szinte észre sem veszik, (vagy még jobb is nekik) hogy a cserép helyett a szabadban folytatják növekedésüket. Lényeg, hogy az öntözés az adott időjáráshoz alkalmazkodjon, vagyis a növény körüli talaj mindig optimális nedvességtartalmommal rendelkezzen. Esős időben esetleg nem is kell további víz, aszály esetén pedig természetesen gyakoribb locsolás szükséges!

Környezetünk szépítése bőven megér némi ráfordítást, hiszen, ha bele gondolunk, egy köbméter víz kb. egy doboz cigi ára, annyival pedig rengeteget lehet öntözni és otthonunk környezetét még aszályos időben is üdévé, virágoktól pompázóvá varázsolni!

     Növényeket mindaddig ültethetünk a kertben, amíg a talaj nincs megfagyva és a levegő hőmérséklete legalább nappal nulla fok fölött van! (Akár pl. januárban is, ha utána gondoskodunk az alábbiakról!)

Ha szabad gyökerű csemetéink érkeznek, ültetésre alkalmatlan időszakban, pl. nagyon fagyos téli időben, vagy egyéb teendőink miatt kénytelenek vagyunk a telepítést későbbre halasztani, akkor a csemeték hűvös, fagymentes helyen (pl. fűtetlen garázs, présház, pince...) akár egy dézsa nyirkos szürke homokba vermelve is sokáig eltarthatók biztonságosan (a sárga homok nagyon összetömörödhet, így nem igazán alkalmas...). Lényeg, hogy a gyökerek a megfagyás és a kiszáradás ellen védve legyenek. Ha ki tudjuk ültetni őket a későbbiekben, akkor az alábbiakat kell szem előtt tartani:

Teleltetés:

Fiatalon fagyérzékeny növények tövét, illetve alsó részét őszi, vagy téli telepítés esetén, ültetés után forgáccsal (asztalostól gyaluforgács! NEM fűrészpor!) kupacoljuk fel 30-50 cm magasságban, majd ezt tavasszal távolítsuk el. Kisebb, 30-40 cm-es növényeket legcélszerűbb a forgáccsal teljesen betakarni!! Takarásra pl. szalma, vagy a kertben összegereblyézett lomb is alkalmas (de pl. diólomb nem!), viszont, ha megoldható a forgács beszerzése, akkor mindenképpen ez a legtökéletesebb takarás!

Ez különösen vonatkozik a nem teljesen beérett hajtással rendelkező, frissebb szaporítású növényekre, pl. szőlők, de bármilyen más frissebb oltású, vagy dugványról szaporított növényre is!!

Ha korlátozottan téltűrő, oltott növényt (pl. datolyaszilvák) ültetünk, akkor ügyeljünk arra, hogy a takarás a nemes részből is fedjen legalább 20-30 cm-t.

Ezeknél a korlátozottan téltűrő növényeknél, a megadott télállósági zónákat komolyan kell venni! Ne várjunk mínusz 25 fokos fagytűrést egy 8-as zónába tartozó fajnál!! Ha kertünk hidegebb, mint amit az adott növény elviselni képes, akkor gondoskodjunk megfelelő téli védelemről, vagy ha ez nem megoldható, tartsuk inkább edényesen a növényt!

Magyarország területén a 7-es, vagy hűvösebb (6, 5, 4...) télállósági zónákba tartozó növények teljesen télállónak tekinthetők. Vannak természetesen zordabb (6b, 6a, 5b, 5a) fekvések is hazánkban, ahol pl. a 7-es zónás növények a keményebb teleken védelemre (takarás!) szorulnak!! És vannak nagyon kedvező fekvések (7b, 8a), ahol esetlegesen a korlátozottan téltűrő növények is biztonságosan nevelhetők, akár takarás nélkül is!! (Lásd: http://www.dmkert.hu/usda !!)

Mérsékelten fagytűrő (mínusz 2-3-5-6 stb fokig) növények esetében ezek a megadott fagytűrési értékek a több (4-5) éves, jól fejlett növényekre, azok kifejlett részeire vonatkoznak! Ezek fiatal, zsenge hajtásai, levelei már kisebb fagytól, akár mínusz 0,5-1 foktól is károsodhatnak! Ezeket a mérsékelten fagytűrő növényeket csak abban az esetben ültessük a kertbe, ha a fagyveszélyes időszakokra (szeptember végétől május elejéig!!) nagyon komoly védőlétesítményt tudunk építeni köréjük! Ha ez nem megoldható, akkor dézsásan tartsuk őket, és csak a május eleje és szeptember vége közti, biztonságosan fagymentes időszakokban tartsuk a szabadban. Télikertek, növényházak talajába természetesen kiültethetők, hiszen itt mindig biztonságban vannak. A mérsékelten fagytűrő növények tartásának előnye, hogy olyan fűtetlen létesítményben is nevelhetők, ahol az előforduló minimumok nem hidegebbek a növény által elviselni képes értéknél.

Erősen széljárta helyeken, ha félő, hogy a légmozgás elhordja a takarásra szánt anyagot, üssünk pár karót a növény köré, ezt valamilyen hálóval (Raschel, csibedrót, stb.) kerítsük körbe, és ezt a kis mini-karámot töltsük fel a takaróanyaggal.

Ha az elkészült takarást még kissé meg is öntözzük, akkor összezömül annyira, hogy a szél nem tudja kikezdeni.

A műanyag fóliákkal óvatosan bánjunk, mert alattuk könnyen berohadhat, megpenészedhet a növényünk, a fülledt levegőtlenség következtében! Nálunk a fólia nélküli, kizárólag forgács-, vagy szalma-takarás tökéletesen bevált!

Bambuszok esetén hasznos a tő körüli érett trágya, vagy komposzt, 15-20 cm vastagságban történő szétterítése, 1-1,5 méter átmérőjű körben. Ez nagyon jól szigetel, így megvédi a rizómákat a komolyabb hidegtől, később pedig a talajba épülve kiváló tápanyaggá alakul! A szerves trágyák, komposztok, amellett, hogy jótékony növénytápok, a talajok szerkezetét is jelentősen javítják, függetlenül attól, hogy laza, homokos, vagy kötött, agyagos talajról van szó!

Sokat segít, ha a földlabda köré kötött jutaszövetet ültetés előtt eltávolítjuk, hiszen így hézagmentesen tudjuk a gyökerek mellé tömöríteni a talajt! Ennek köszönhetően lényegesen gyorsabb az újragyökeresedés!

Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az ültetni kívánt növényünk fiatalon milyen hideget tud elviselni, inkább takarjuk be az említett módokon! Tökéletesen télálló fajoknak sem árt ez a védelem, amit legalább az első télen érdemes megoldani!

Fiatalon, akár palánta-korban is tökéletesen télállónak a 4-es télállósági zónába tartozó, vagy annál is hidegtűrőbb (3-as, 2-es zónás) növények tekinthetők. Az ennél melegebb zónákba (5., 6., 7...) tartozó növényeknél az a biztos, ha az első telet takarás védelmében töltik. Ilyen módon ősszel és télen is biztonságosan ültethetünk, ha (mint korábban említettük) ültetéskor a talaj nincs megfagyva és a levegő hőmérséklete legalább nappal nulla fok fölött van!

Öntözés:

Esetlegesen kiszáradt talajjal, kókadt állapotban érkezett növényt legjobb cserepestől, lombostól, mindenestől 15-20 másodpercre teljesen víz alá meríteni, így jó eséllyel nagyon hamar visszanyeri üde állapotát!

Telepítést követően mindenképpen célszerű beöntözni a növényt, kivéve, ha lombtalan állapotban van, és a talaj vízzel telített. A későbbiekben az öntözés az időjárás függvénye. Ne feledjük, hogy egyébként szárazságtűrő növények is csak akkortól tűrik a szárazságot, ha már kifejlett gyökérzettel rendelkeznek! Ezt 2-3 év alatt éri el a legtöbb növény, tehát fiatalon a szárazságtűrőket sem szabad elhanyagolni! Szárazság esetén az ültetés során kialakított tányérba hetente legalább háromszor öntsünk 10-20 liter vizet!

Oltványok kezelése:

Ha a megérkezett oltványon még rajta van az oltáskor használt oltószalag, azt akkor érdemes eltávolítani, ha a növény erőteljesen fejlődik és az oltószalag már szemmel láthatóan kezdi elszorítani a növény törzsét.  Az oltószalag eltávolítása előtt a növényt, főként annak fiatal, nemes hajtását, minden esetben rögzítsük egy, a növény mellé letűzött erős karóhoz, nehogy az oltószalag eltávolítását követően, egy esetleges erősebb szélvihar a még nem teljesen ráforrt nemes részt letörje! Miután a nemes hajtást (vesszőt) biztonságosan rögzítettük, az oltószalagot éles késsel, metszőollóval bemetszve letekerhetjük, úgy, hogy a növény szárát ne sértsük meg!

Alakító metszés:

A csomagban érkezett, edényben nevelt, általában kis méretű díszfákat, gyümölcsfákat nem célszerű azonnal még kisebbre visszavágni. A növény napkollektora a levele, vagyis minél nagyobb lombfelülettel rendelkezik, annál több energiát tud begyűjteni és gyökérzetének, ágainak fejlesztésére fordítani. Ezért az ültetést követő első évben hagyjuk a növényt növekedni, ahogy akar, majd az ezutáni első tavasszal lehet az első alakítást elvégezni a megfelelő törzs, illetve korona kinevelése érdekében.

Más a helyzet, ha nagy méretű, szabad gyökerű csemete érkezik. Ezt a hagyományos módon érdemes ültetéskor alakító metszésben részesíteni, hiszen ő kitermeléskor a gyökérzet egy részét elveszíti, és könnyebbség számára, ha nem kell az eredeti nagy koronát vízzel, tápanyaggal ellátnia. Ilyenkor a metszéssel csökkentett korona a gyökérzet fejlődésével párhozamosan tud újra alakulni.

Sövénynövények esetében, ha szabad gyökerű csemetéket ültetünk, szintén érdemes jelentősen visszakurtítani a gallyakat. Ez, amellett, hogy könnyebb eredést tesz lehetővé, a sövény alsó részét is sűrűbbé teszi, illetve az esetlegesen különböző méretű csemetéket azonos magasságra állíthatjuk be vele. Edényesen nevelt sövénynövények esetén az első nyírás ráér egy növekedési időszak eltelte után is, de ültetést követően is lehetséges, amennyiben a növények alakja, mérete indokolja.

Előfordulhat, hogy a megrendelt növényt a könnyebb csomagolhatóság/szállíthatóság érdekében kissé visszavágjuk, de ezt csak abban az esetben tesszük meg, ha az a későbbi fejlődést nem befolyásolja károsan!

Bambuszok ültetésekor hasznos, ha a lombozatot visszakurtítjuk, hiszen, örökzöld növények lévén, télen-nyáron párologtatnak. Viszonylag kis földlabdájú, de túl nagy lombozattal rendelkező bambusztő könnyebben kiszárad, de egy erősebb szél is kiboríthatja, így a lombcsökkentés (az oldalgallyak és a csúcs visszavágásával) mindenképpen előnyös lehet a növény életben maradása érdekében. A néhány hét alatt begyökeresedett tő úgyis sok hajtást és lombot nevel a későbbiekben. Bambuszsövény ültetésekor, magas példányok esetén érdemes egy magasságúra visszametszeni a növényeket. (Legegyszerűbb ültetés előtt, a növényeket egymás mellé fektetve, a földlabdákat egy vonalba helyezve, és a kívánt magasságnál egy madzagot végigfeszítve...) Ez esztétikusabbá is teszi a látványt, illetve a lombcsökkentés révén javítja a növények eredési esélyeit.

A bambuszok lombját mindenképpen érdemes az ültetést követően néhány (időjárástól függően 2-3) hétig reggelente és esténként lezuhanyozni a kiszáradás megakadályozása érdekében.

Gyakran előforduló gond, amikor olyan gyümölcstermő fát szeretne ültetni valaki, amelyik a megfelelő termékenyülés, gyümölcskötődés érdekében porzópartnert igényel, de a kertben rendelkezésre álló hely már igen korlátozott. Ez főként a kifejezetten nagyra növő fajok esetében okoz sok esetben fejtörést, mint pl. a pekándió, vagy a szelídgesztenye. Ilyenkor a két csemetét elültethetjük egy ültetőgödörbe is, egymás mellé, lehetőleg kelet-nyugati tájolással. Ekkor a két növény egy kéttörzsű faként fog viselkedni, egy fa helyét elfoglalva és megoldva a porzás kérdését. Megoldás lehet az is, ha az egyik fajta példányának koronájába a másik fajtából is oltunk. Ez esetben az átoltott, immár más fajtájú ág fogja porozni a fa többi részét (és esetleg viszont is).