A fűz Magyarországon közismert fa- és bokorfajta, ismeretterjesztő előadásokon, szaklapokban, kiállításokon több éve népszerűsítik energetikai célú termesztését. Az eddigi erőfeszítések mégsem elég meggyőzőek. Igaz, az utóbbi időben a fűz lett a média „kedvenc" energianövénye, de ez az egyetlen siker ezen a téren.
A sida a mályvafélék családjába (Malvaceae) tartozik, és az USA az őshazája. Az ide sorolt mintegy (500 faj lágyszárú vagy fás növény. Az USA államaiban a veszélyeztetett növények listáján szerepel, olyannyira, hogy Virginia államban a kritikus jelzőt használják. A növény hazai szakmai elnevezése amerikai bársonymályva, de cikkünkben inkább a sida nevet használjuk.
Az uniós szakemberek a biomassza növekvő felhasználásától várják a megújuló energiahordozókra vonatkozó célkitűzések elérését 2010-re. E célok megvalósítása érdekében szükséges az energetikai célú erdők és ültetvények telepítése. A biomassza-termelés a kistérségek energetikai függőségének csökkentéséhez vezet. Csökkenek a fűtési költségek, növekszik a foglalkoztatottság (termelők és feldolgozók), mindezek következményeként az adott kistérség versenyképessége és az ottani beruházási kedv is növekszik. Erre nagyon jó példa az osztrák Güssing 4000 lakosú kistérsége, de Vas megyében Pornóapáti is követendő példával szolgálhat. Mit is jelent mindez? Egyebek között magas színvonalú, az életminőséget növelő, kényelmes szolgáltatás létrejöttét. Ugyanakkor mindez az adott közösség komoly, környezetünket, klímánkat védő elkötelezettségét is jelenti.
Láncreakció
Az agro-energetikai gazdaságok energiatermelése nagy lökést adhat a fejlődésnek és a foglalkoztatásnak, annak ellenére, hogy a bioüzemanyagok sok kétséget ébresztenek az emberekben. A legújabb adatok az ipari repce felhasználásával kapcsolatosak. A Göttingeni Tudományegyetem kutatói kimutatták, hogy a repce 3,6 kg/ha/év nitrogénoxid gázt termel, és az üvegházhatásért szintén felelős, de 320-szor veszélyesebb a szén-dioxidnál. Éles vitákat váltott ki e kutatás eredménye, aminek nyomán Angliában az üzemanyagtermelés céljából termesztett repce területét csökkenteni szándékoznak. Ugyanakkor a kukorica kártevői erősen aktivizálódtak, amire intenzív vegyszeres védekezéssel válaszolnak a termelők.
A zab és a kukorica bio-üzemanyagként való felhasználása a lakosság egy jelentős részénél morális problémákat okoz, olyannyira, hogy Németországban tilos a kukorica tüzelése. A fűznek, kukoricának, repcének biomasszaként való termesztése jó minőségű földeken történik. Mindez az élelmiszertermelés rovására megy.
Az élelmezési, takarmányozási célokat szolgáló növények, a szója, a kukorica, a zab és más növények biomassza célú termesztése egyre inkább ellenszenvet szül. A biomassza bio-üzemanyagként való felhasználására a jövőben kizárólag azon növények felhasználásával kell, hogy sor kerüljön, amelyek nem állnak közvetlen kapcsolatban az élelmezéssel, gyenge minőségű földeken termeszthetők vagy hulladékként, erdészeti, papíripari, kertészeti, háztartási melléktermékként jelennek meg.
Fűz vagy sida?
Nagyon nehéz két, ennyire szélsőségesen különböző növényfajt találni. Az „energiafűz" meghatározás megtévesztő, ugyanis azt az információt hordozza, hogy sikerült kinemesíteni egy speciális fűz fajtát, mert a természetben található füzek energetikailag nem lennének megfelelőek. A tény viszont az, hogy nem létezik semmilyen speciális „energiafűz", amely a betakarítás után pl. 20 GJ/t fűtőértékkel rendelkezne (ekkor tényleg energiafűz lenne), szemben a „nem energiafűzzel". Sajnos kártékony reklámmal állunk szemben, de védtelenek azért nem vagyunk. A különböző fűz fajták egyedül a termés mennyiségében, valamint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességben különböznek egymástól. A vízparti fűz ugyanúgy nem megfelelő energetikai célokra, mint az ültetvényeken termelt „energiafűz". Betakarítás után igen alacsony, 4-8 GJ/t a fűtőértékük, és ez az érték is nagyban függ a nedvességtartalomtól.
A magukra hagyott mezőgazdasági energiatermelők könnyen elhiszik a fűz-lobbi reklámját a gyors és könnyű pénzről. A fűz-üzletben utazó cégek többsége szerint egy kis területen saját szükségletre elültetett „energiafűz" segítségével energiát takaríthatnak meg. Utána pedig - már saját szaporítóanyag birtokában - minden évben növelve a termőterület nagyságát, teljes mértékben önellátók lesznek. Mindezek mellett a megújuló energiaforrások piacán többletjövedelemhez jutnak. Az üzleti elképzelés hasonlatos a nyolcvanas években terjedő kaliforniai giliszta, biohumusz őrülethez. A fűz esetében a jövendő termelők számára Lengyelország példája legyen figyelmeztetés, ahol a termelők 95 százaléka bélyeg nagyságú területen, 0,1-15 hektáron létesített ültetvényt. Ez a nagyság semmiképpen sem nevezhető gazdaságosnak, miután logisztikai és más szempontok alapján 30-50 hektár az a terület, amelyen már nem keletkezik veszteség.
Elhallgatott hátrányok
A fűz termesztésével kapcsolatos általánosan elterjedt információkkal ellentétben, a magas terméshozam eléréséhez szükséges svéd vagy más hasonló, „energetikai" célokra nemesített fajták napfényes, jó minőségű, minimum 28 aranykoronás termőföldet igényelnek, amelyeknek a pH értéke 5,5-7,5 közötti. Magas talajvízszint, 0,5-1 méter mélységben, szinte trópusi hőmérséklet, sok eső vagy öntözés (!); csakis ilyen körülmények között érhető el a 6-8 méter növekedési magasság az első 4-6 évben.
A fűz egyik negatív tulajdonsága az 50-60 százalékos nedvességtartalma, amelyet mindenki elbagatellizál vagy mélyen hallgat róla. Magyarországon található Európa egyik legnagyobb édesvíz készlete, de a rablógazdálkodás ezt is veszélyezteti. A Homokhátság, ha nem változtatunk zöldpolitikánkon, elsivatagosodás elé néz. Ugyanakkor olyan növényt támogatunk, amely hathatósan hozzájárul a súlyos vízhiányhoz. Ezen kívül még négy olya probléma van a fűzzel, amikről fennhangon kell beszélni. Ezeket a gondokat nem lehet elhallgatni vagy a szőnyeg alá söpörni. Ezek: az ültetvény megszüntetésének költségei, az ültetvény növényvédelme, a fűz magas klórtartalma és a mikotoxinok.
1. A fűzültetvény megszüntetésének költségei óriásiak. Ez az erdők felszámolásának
költségével megegyezik, hektáronként 400-550 ezer forint között mozog.
2. A fűz betegség és kártevők elleni védelmének költsége hektáronként és évente kb.
20 000-35 000 forint. Ez annyit jelent, hogy ennyivel kell csökkenteni a gazdaságossági mutatókat, vagy a pellet tonnánkénti előállításának költségét kell megemelni 1000-3500 forinttal.
3. A fűz magas klórtartalma a szénnel és vízzel találkozva az égés folyamán sósavat alkot, ami a házi kazánok gyors korrózióját eredményezi. Az erőművi kazánok égésterének gyors eltömődését okozza az alacsony hamuhőmérséklet, ami miatt új típusú égéstér-kiképzést, többletberuházást igényel a felhasználótól.
4. A mikotoxinok a következő probléma. A nedves fűz biomassza szárítása ideális több száz gomba és baktérium faj fejlődéséhez, amelyek egy része veszélyes az emberek és az állatok egészségére. Egész biztosan állíthatjuk, hogy a nedves fűz szárítására nem alkalmasak a lakóházak pincéi, a téglából épült raktárak stb. A szárításnak nyílt, szellős területen kell történnie vagy költséges szárítókban.
Álláspontunk szerint a fűz termesztése abszolút ráfizetéses. Ami ettől is rosszabb az, hogy az ültetvény telepítésébe, a betakarításba, a szárításba, a tárolásba, feldolgozásba, a növényvédelembe, az ültetvény likvidálásába fektetett energiamennyiség meghaladja a belőle nyerhető energiamennyiséget. Sajnálatos tény, hogy ilyen és hasonló növényeket próbálunk támogatni zöldenergia címen.
A sida
Bolestaw Styka és Halina Borkowska professzorok több mint 55 éves kutató tevékenységének köszönhetően (Agráregyetem, Lublin) a sida [Sida hermaphrodita (L.) Rusby] az egyik legfontosabb termesztett növényként lett elismerve. Mindezt sokoldalú, egyebek között energetikai célú felhasználhatóságának is köszönheti. Minden évben rengeteg kérés érkezett méhészektől, gazdálkodóktól, nyúl-, baromfi- és marhatenyésztőktől a Lublini Agráregyetemre, hogy a kutatók sidamagvakat adjanak mini ültetvény telepítése céljából. Áttételesen így sikerült pár évvel ezelőtt létrehoznunk Magyarországon egy kis tanültetvényt.
Megkérdőjelezhetetlen, hogy gyakorlatilag úgy Lengyelországban, mint Európában, a fellelhető sida a Lublini Agráregyetemről, a jelenlegi Természettudományi Egyetemről származik.
A sida egy bokros jellegű, Észak-Amerikából származó évelő növény, amely minden évben 3-5 méter magasságúra nő. Az USA államaiban természetes élőhelyén előforduló sida jelenleg ritka, kipusztulással fenyegetett növényként ismert. Ez a fajta egy tőből 20-40, télen elszáradó szárat növeszt. A sida ültetvényt 60-120 ezer tő/hektár mennyiségben legcélszerűbb ültetni. Az ültetvény élettartama 20-30 év. A sida minden típusú talajon jó termést hoz, még a tízegynéhány aranykorona értékű száraz, kötött vagy homokos talajon is.
A sida egy nagyon értékes, magas fehérjetartalmú, magas mézhozamot biztosító termesztett fajta, amelyet energetikai célokra is kiválóan lehet használni. Művelhető kötött, sőt homokos talajon is. 12-14 aranykoronás földeken is gazdaságosan termeszthető és többcélú felhasználási lehetőségei kiválóak. Használható hő és áram termelésére. Sundízel, „faszén", metanol, etanol, nitrogén tartalmú trágya vagy hidrogén is előállítható belőle. A vegetációs idő alatt felhasználható méz, biogáz vagy takarmány előállítására is. Szinte hihetetlen, de a repce „csak" biodízel-, glicerin-, étolaj-, méztermelés céljait szolgálja. Szeretném felhívni a figyelmet egy apróságra. A sundízel nem azonos a bio-dízellel. Mindkettő bio-üzemanyag, bioolaj, de a repcéből biodízel (transz-esztrifi-káció) vagy sun-dízel (pirolízis, Fisher-Tropsh szintézis) készíthető, míg a sidából csak sundízelt lehet előállítani.
Kivételes ellenállóképesség
A fagyoknak, a szárazságnak teljesen ellenálló növény. 2006-ban, a lengyelországi nagy szárazság idején, amikor 4 hónapig egyáltalán nem hullott semminemű csapadék, csak 10 százalék volt az ültetvényben a veszteség, viszont azok a növények, amelyeknek a szárai elszáradtak, az augusztusi esőzések után a földalatti sarjakból kihajtottak, és októberben már 1 méter magasak voltak. A tavalyi magyarországi szárazság a frissen ültetett palántákat károsította. A tűző nap, az öntözések ellenére, kiégette a föld színéről a kis fejlődő növényeket. Az idei tavasszal óriási meglepetésünkre az előbb említett „kiégett" palánták helyén a többivel megegyezően kihajtott a sida.
A kifejlett növény a mi éghajlati körülményeink között júniustól virágzik, virága apró, többnyire fehér színű, egészen az őszi októberi fagyok beálltáig. Ez a tulajdonsága jelentősen megkülönbözteti a többi virágzó, mézet adó növénytől. Az eddig elvégzett vizsgálatok 125-250 kilogramm éves méztermésről számolnak be. Gyökere gazdag rutozidban, (querce-tin-3-rutinoside, sophorin), amely gyógyszerészeti alapanyag.
Növekedésének első fázisában lassan nő és nagyon érzékeny a gyomokra, különösen igaz ez a szabadföldi vetéssel létrehozott ültetvények esetében. A gyomok egyszerűen gyorsabban nőnek. De ez a sok ültetvény-létrehozási lehetőség közül csak az egyik. Látszólag ez a módszer a legegyszerűbb és a legolcsóbb. A látszat eléggé csalóka, a módszer meglehetősen kockázatos és sok buktatója van. A vetést követő kb. egy hónapos száraz időszak az ültetvény teljes megsemmisüléséhez is vezethet.
Az ültetvény létesítésének hektáronkénti költsége 300-600 ezer forint között mozog. Nem kis összegről van szó. A jelenlegi ismeretek szerint nagy biztonsággal az előnevelt palánták kiültetésével lehet sikert elérni. Ezzel a módszerrel viszont lehetőség nyílt az ültetvény létrehozásának idejét április-májusról egész augusztusig kitolni. A legbiztosabb és a legkevésbé kockázatos módszer a már létező egy-két éves ültetvény sarjas gyökérzetének tavaszi feldarabolása és elültetése. Az ideális talaj-pH 5,5-7,5 közötti értékű.
Többszörös energiamutató
A betakarítható sida mennyisége sok tényezőtől függ. A termőterület minőségétől függően 9-20 tonna száraz tömeg/ha/év/ a betakarítható mennyiség, de egy közepes
minőségű termőföldről a második évtől kezdődően 15 tonna száraz tömeg/ha/év.
A sidának van egy rendkívül előnyös termesztési tulajdonsága. Megél a szennyvíztelepi iszapon, a szénhidrogénnel, nehézfémmel szennyezett talajon is, sőt „megtisztítja" azt a vegetációs időszaka alatt, és így gyakorlatilag újra mezőgazdasági művelésre teszi alkalmassá. A sida nem igényel különleges műtrágyázást. Felhasználástól függően ajánlott a hektáronként 100-170 kilogramm mennyiségű nitrogénműtrágya bevitele, de a 200-250 kilogramm mennyiség sem okoz túladagolási tüneteket. Az első évben nagyon lassan nő. Maximum 60-90 centiméteres magasságot ér el, de a második évtől 2,5-4 métert is elérheti.
A betakarítás folyamán a sida nedvességtartalma 11-25, míg pl. az energiafűzé50-60 százalék. A betakarításhoz nincs szükség semminemű különleges gépre, berendezésre. Egyszerű kaszálógépekkel, szecskavágókkal levágható és bálázókkal betakarítható az elszáradt sida. A be-takarítási költség 2000-3500 forint/ha/ tonna száraztömeg között mozog. Itt érdemes megjegyezni, hogy a hasonló termőföld minőségen termesztett energiafűz és sida gyakorlatilag megegyező mennyiségben terem, viszont a sida 1 GJ energiatartalmára vetített energiamutató az energiafűzének többszöröse.
Hatalmas területeken energetikai céllal füzet termeszteni, majd költséges szárítás után,
amihez áramot, gázt, szenet vagy fát használunk, és a végén elmondhatjuk, hogy a kiszárított fűzből „zöld" áramot, energiát termelünk? Valóban ez a legjobb és leggazdaságosabb módja a CO2-kibocsátás csökkentésének? Erős kétségeink vannak efelől.
E két, mindenben különböző növénynek az összehasonlítása kimutatja a fás szárú növények, mint például a fűz hibáit (számos betegség, kártevők, vízfelhasználás) az évelő, télre természetes módon elszáradó lágyszárú növényekkel szemben, mint például a sida vagy a miszkantusz. Csak a biológiai változatosság iránti törődés miatt engedhető meg az esetleges helyi, mezőgazdaságilag nem művelhető területeken a „nedves" fajták, mint a fűz, a nyárfa telepítése. Ne feledjük, a helyi telepítés nem azonos az ipari mértékű termesztéssel!
