Hogy erre a kérdésre válaszoljunk, nagyon sok tényezőt kell figyelembe vennünk. A legtöbb ember ugyanis színtiszta matematikára egyszerűsíti le a döntési folyamatot: egy kiló fűmag 800.-Ft, egy m²-re kell öt deka, kicsit elgereblyézem, elszórom a magot, párszor meglocsolom és kész, m²-enként nem kerülhet többe az egész mutatvány 100.-Ft-nál. Ha ez az ember árajánlatot kér egy kertépítőtől, (mondjuk egy profitól, aki ért hozzá, nem először csinálja, garantálja az eredményt) és kap tőle egy 2500 – 3000.-Ft körüli m² árat, még szerencse, ha kertészünket nem küldi el melegebb éghajlatra a szerinte reálisnak képzelthez képest 25-30-szoros ár hallatán, csak megköszöni a beszélgetést a sietős búcsúzás előtt. Nos ez az ember még nem látta a fenti két változat 1 évvel későbbi végeredményét, illetve nem adta össze azok tényleges költségeit. Nézzük hát, hogy fest e két módszer, egyenként:
Ha emberünk ilyen egyszerűnek látja a gyepesítés folyamatát, valószínűleg azt még hírből sem ismeri, feltételezhető tehát, hogy semmilyen alkalmas szerszámmal sem rendelkezik annak végzéséhez. Itt jön az első nem kalkulált költség: rohanás a kertészboltba, erre legalább elmegy a fél délelőttje és valószínű, hogy nem a megfelelő (profi és ezáltal drágább) szerszámot veszi meg. Nyilvánvaló, hiszen a gyeptelepítést nem mint kenyérkereső foglalkozást szeretné űzni, hanem csak gyorsan és olcsón szeretné megúszni. Nem is sejti, hogy az olcsó szerszámmal inkább büntetés a munka (kétszeres energiával fele eredmény), másrészt egy kisebb szívrohammal ér fel, mikor a dolog felénél újra rohanhat pótolni az imént kettétörött alkalmatosságot.
De ne legyünk rosszmájúak, tegyük fel, hogy amatőrünk profi eszközöket vet be a cél érdekében és nekilát a terep elegyengetéséhez. A terepre kiérve szembesül azzal, hogy a tervek szövögetésekor még csak 10 centis gaz közben fél méteresre cseperedett s némelyik gaz szinte kéjesen vigyorog rá, tisztában lévén kiirthatatlanságával. A kiskerteknél szokásos 100-200 m² ledarálása egy 20-30 km-es hegyi túrához elegendő energiát vesz ki gyanútlan dzsungelharcosunkból, melynek elvégzése után (ha még nem adta fel), a további lépések megtételét néhány nappal biztos elhalasztja. Ezalatt persze megszokott tevékenységeiben a teljesítménye ritkán fogja meghaladni a korábbi 30%-át.
De folytassuk! Gaz kiirtva! A kapálékot kupacba összehordva rájön, hogy ez az újdonsült dombocska bizony nem fokozza a kert esztétikai értékét, jön tehát az erdőbe, árokpartra, lakótelepi kukákba való széthordása, mely nem elhanyagolható logisztikai bravúrra készteti kliensünket. Persze néhány óra alatt ez is megoldható, csak azokból az órácskákból ne lenne olyan kevés! Tételezzük fel persze, hogy zsák volt otthon bőven és az utánfutót nyilván nem a szomszédtól kellett kölcsönkérni, hogy azután egy kétszer nehezebb szívességgel kelljen azt viszonozni (vagy mégis?). No, de a lényeg, tiszta a terep! De mi ez a sok hepe-hupa?? Sebaj! Hősünk a fanatizmustól enyhén elködösült tekintettel esik neki az egyenetlenségeknek, melyek szerencsére csak pár zsáknyi építési törmeléket, egy-két lyukas bádogfazekat rejtettek, s mivel az utánfutót még nem vitte vissza, ezektől is gyorsan megszabadul. Kemény harcok árán a felszín már csak alig hasonlít a Balaton lágyan ringó hullámaihoz, sőt egy bizonyos szögből nézve jó is! Most, az utánfutós szomszéd tanácsát megfogadva, komposztért indul kedves füvesünk, mivel attól szépen nő majd a gyep. Persze nem tudja, hogy a valóban szinte földdé érett istállótrágyában hányszor nőttek embermagasságúra a gyomok, magvaik százezreit szórva szét. A szinte sima felszínen elteríti a komposztot, aztán jöhet a fűmag elszórása. Csak ne fújna úgy a szél! Bárhogy igyekszik is, egyes helyeken fél centi vastagon áll, másutt csak elvétve akad a drága magból. Nem baj, ahol ritka lesz, majd még szór rá, ha már kikelt. Most jön az öntözés, ezt, bizony, ha egyszer elkezdtük, nem hagyhatjuk abba! De a tömlős locsolás sem egyszerű. Van ahonnan sikerül lemosni az összes magot, van, ahol meg kisebb kupacokban áll.
Mi lesz ebből? Közel két heti odaadó gondoskodás után már meg is jelennek az első fűszálak a disznóparéjmagoncok erdeje között! (Ugye, a jó kis komposzt!) Most mi legyen?! Gyomirtózás? Nehogy olyan szert adjanak, ami a füvet is kiviszi! Utána hogy tünteti el a gyomhullákat a szépen zöldellő szálak közül? No, majd az első nyírás rendet tesz! Mire ennek eljön az ideje, már látja a kedves hobbikertészünk, hogy oly sok odaadás, fáradság, harc és küzdelem után bizony néhol kéttenyérnyi foltokban hiányzik a fű, de ahol sűrű, ott is néhol sárga, itt már magas, ott még alacsony, szóval ehhez képest a marhalegelő is angolpázsit! Most jön a sárga foltok tápoldatozása, az üres foltok fellazítása, újravetése, s talán 1 év elteltével kezd hasonlítani a gyep arra, amit hősünk elképzelt. Olyan persze sosem lesz, de mégis csak a sajátja! No, most kellene összeszámolni, mennyibe került egy m², de ne hagyjuk ki a kalkulációból azt sem, mennyi ment el a szabadidőből, vagy esetleg a pénzkereső tevékenységből veszendőbe. És még mindig nem olyan!
Ezután nézzük a másik, látszólag megfizethetetlen változatot: Kijön reggel egy kertészcsapat, s nicsak, estére már a folyami homokot terítik, mely az eredeti terep s a gyepszőnyeg közti hézagmentes összeköttetést hivatott biztosítani. Másnap kora délelőtt, mikor megrendelőnk még az álmot törölgeti szemeiből, a fránya „gyepmesterek” már a gyepszőnyeg gurigáival „játszadoznak”, s délután, szokásos ügyeinek intézése közben éri a váratlan hír, hogy haza kellene ugrani, mert a pázsit kész, csak a használati utasítást szeretnék átadni a kertészek. Hazaérve döbbenten tapasztalja, hogy a háborús aknamező golfpályává alakult és a kertépítő, szinte elhanyagolható többletköltségért még a kritikus első két heti gondozást is elvállalta.
Minden költséget összeszámolva az a meglepő szám jön ki, hogy a két változat költségei szinte forintra egyformák, a kertben tapasztalható látványok közötti különbség viszont döbbenetes! (Vajon melyik javára?!)
E történet nem a képzelet szüleménye, megtörtént, valós események alapján íródott.
Szerző: Dlusztus Miklós