2010 februárjában egy 15 centis dugvány volt, most pedig (2011 augusztusában) egy kosárral szedtünk róla! Bár bogyói kicsik, szőlőlének nagyon finom! A felnőtt magyar lakosság zömével ellentétben én erjesztés nélkül is szeretem, főleg lefagyasztva és mondjuk januárban kiolvasztva lesz kellemes a friss mustot szürcsölgetni!
Ez a fajta egyébként semmilyen permetezést sem igényel, teljesen vegyszermentesen termeszthető! Ehhez hasonló fajták tucatjai állnak rendelkezésre, remélem, egyszer szélesebb körben elterjednek. Az a tapasztalatom, hogy a szőlősgazdák szinte betegesen ragaszkodnak a permetezéshez, mintha létezésük értelmét látnák benne. Szomszédaim is a térdüket csapkodva röhögtek rajtam (na jó, kis túlzással), mikor előadtam, hogy nincs is permetezőkannám, de ha lenne, gyorsan kidobnám, mert bizony vannak olyan szőlőfajták, amikhez erre semmi szükség.
Furcsa, hogy a világ legkölönbözőbb pontjain, Kanadától Litvániáig, Németországtól Moldován át Ukrajnáig, kutatóintézetek sora állít elő jobbnál jobb rezisztens szőlőfajtákat, ezek mégsem jutnak el a hazai termelőkhöz. Nem állítom, hogy a hagyományos, vegyszeres fajták némelyikének bora nélkül nem lenne szegényebb a világ, a kitűzendő irány mégis a vegyszermentesség felé kell mutasson!
Csak érdekességként említem, hogy orosz magánkertészeknek már olyan fajtáik is vannak, amik pl. Moszkva mellett termelhetők! Hát nem az a kimondott mediterrán klíma!
Szóval, Drága Szőlősgazdák! Ébresztő!!!
Nagyon dícséretes, hogy hazai nemesítésű rezisztens fajták is vannak, csak szurkolni tudok a nemesítőknek további eredményes munkájukhoz!