Termései néha az öklömnyi méretet is elérik, színük sárgásbarna, az ízük pedig minden ellenkező híresztelés ellenére is nagyon-nagyon finom! Az a tévhit, miszerint a japánkörték íztelenek, biztos a bevásárlóközpontokban árult, az érés előtt több héttel leszedett, a világ túlsó feléről ideszállított, fogyasztásra tényleg alkalmatlan gyümölcsök miatt terjedhetett el. A saját fánkon teljesen megérett japánkörte fenséges aromájú, roppanó húsú, csorgó levű gyümölcs, amely termesztéséhez természetesen egy molekulányi vegyszert sem igényel! Ugyanakkor több japánkörte-fajta megfigyelése alapján is az a tapasztalatunk, hogy nagyon hamar termőre fordulnak, és eszméletlen mennyiségeket tudnak teremni! Rendszeres termésritkításra és időnkénti fiatalító metszésre is szükségük van.
Egyébként az ízre visszatérve a cseresznyét lehet példaként felhozni: ha a cseresznyét csak zölden, éretlenül lehetne mindenhol kapni, mint május közepén a csomókba kötött, halványrózsaszín, vízízű korai cseresznyéket, akkor erről a gyümölcsről is az terjedne el, hogy egy pocsék valami, amire jobb, ha nem dobunk ki pénzt. Most hasonlítsuk ezt össze egy tűzpirosra érett ropogós cseresznyével!, ég és föld nemde?! Na, ugyanez a helyzet a japánkörtével is.
