Minden kétséget kizáróan a legjobb örökzöld (a többi bambusz is örökzöld!) sövénybambusz: tavasszal korán kihajtó, sűrű, sötétzöld lombozatú, nagyon jó télállóságú és meglepő módon kifejezetten szárazságtűrő! A nyírást is jól tűri, világszerte a legelterjedtebben alkalmazzák sövénytelepítésre az összes bambusz közül. Fontos előnye még (ez persze a többi bambuszra is vonatkozik!), hogy kifejlett méretben is könnyen áttelepíthető, így ilyen igény esetén azonnal 3-4-5 méter magasságú, a "kedves" szomszédot hermetikusan elhatároló gyönyörű, zárt sövény ültethető belőle!
Tovább
A Phyllostachys bambusoides alapfaj egy rendkívül impozáns óriásbambusz, mely pl. Japán legfontosabb, ipari célra termesztett faja. A Phyllostachys bambusoidest az anyagáért, a Phyllostachys pubescens fajt pedig étkezési célra, bambuszrügy előállításra termesztik. Sajnos egyik faj sem kifejezetten alkalmas a magyar klímára, pedig el tudnánk viselni látványukat! A Phyllostachys pubescens (Japánban: Moso /=moszo/) dél-Franciaországban 28 méteres magasságot és kb. combvastagságot ér el! Sajnos olyan érzékeny növény, hogy sokszor már a néha szinte szaharai típusú nyaraink ölik meg, a télig el sem jut szerencsétlen. Ha mégis, hát akkor adja meg magát. Egyes kedvező fekvésekben mégis érdemes próbálkozni vele, legfontosabb igényei az enyhe tél, és a párás, csapadékos, nem szélsőségesen meleg nyár. Dél-Zalában (de valószínűleg az országban még sok helyen!) találunk ilyen, magasabb dombok által védett, a síkság fölött szintben 100-200 méterrel följebb lévő, délies fekvésű kis katlanokat, ahol ezek a feltételek teljesülhetnek.
A Phyllostachys bambusoides már egy fokkal edzettebb növény, vele az volt a gondunk, hogy a hideg, fagyzugos völgyünk alján elültetve szinte minden télen lefagyott a lombja. A közismertebb Phyllostachysok (pl.: aureosulcata, bissetii, viridiglaucescens, stb.) lombozata kb. a mínusz 17 C fokot viseli el lefagyás nélkül, a bambusoides levelei viszont már mínusz 12 C fok körül komolyan károsodnak. Így szinte nincs olyan tél, melyet sérülésmentesen vészelne át, bár a fentebb említett kedvezőbb fekvésekben nyilván ő is gond nélkül telel. Tavaszi kihajtása rendkívül késői, sok esetben csak június elején indul meg, így az esetlegesen már november közepén lefagyott lomb helyett csak fél évvel később nevelődik új. Emiatt növényünk szinte minden évben fél évig csúfoskodik, ami nem teszi igazán vonzóvá. Mindemellett kedvező helyen csodálatos óriássá cseperedik, ráadásul anyaga is első osztályú! Aki ilyen szerencsés adottságú területtel rendelkezik, ne mondjon le róla!
A képen látható díszváltozata, a Phyllostachys bambusoides 'Castillonis' sokkal edzettebb, ellenállóbb változat, melynek télállósága is sokkal jobb, illetve tavaszi kihajtása is sokkal korábbi. Termetben ugyan kisebb az alapfajnál, de még így is ház magasságú lehet, csuklóvastag, tükörsima, zölden csíkozott, neonsárga szárakkal! Emellett levelein krémfehér csíkozottság is megfigyelhető. Fontos megemlíteni még, hogy az általában igen erősen terjedő tövű Phyllostachysok közül ez az egyik legszolidabb, nagyon sokáig helyben marad, és később is csak tétovázva indul el. Kifejezetten szép növény, aki elülteti, garantáltan nem csalódik benne!
Tovább
From handpicked sellers
Visa, Paypal, Master
30 day guarantee
Support every time