Keresés

Újragondolt településnövényesítés!

Számos országot bejárva tapasztalhatjuk, hogy bizony sehol sem használják ki eléggé az adott térség kínálta lehetőségeket. Még fejlettebb országokban is általában messze elmarad a magán, illetve közterületek parkosítási-parkosítottsági színvonala a lehetségestől. Persze nagyon komoly különbségek vannak az egyes országok között. Hollandia például az amúgy nem túl kellemes klímája ellenére is csodálatos kertekkel, közterületekkel büszkélkedhet. Na erre vágja rá azonnal a tipikus magyar mentalitás: „Persze! Ők fürdenek a pénzben!” Pedig bizony ez nem pénz kérdése. Folyamatosan tapasztalom, hogy a növényesítés színvonalának hazai szánalmasan alacsony volta bizony nem az anyagiak miatt olyan, amilyen. A bizonyítottan jól működő, csodaszép növények sok esetben ingyen sem kellenek!
 
Mintegy fél évtizede egy település minden házhoz eljutó saját újságjában meghirdettem, hogy a házak előtti közterületre szívesen adnék AJÁNDÉKBA növényeket (himalájai selyemfenyőt, libanoni cédrust, arizónai ciprust, stb.!), gondolván, hogy ezáltal a település képe kicsit színesebb, látványosabb lesz. A településen élő kb. 200 családból 3 (!) jelentkezett. Döbbenetes.
 
Más. Egy község polgármesterének ajánlottam fel, hogy a faluba vezető, kb. 700-800 méteres bekötőút mellől frissen kivágott fasor helyére darabonként 1 (egy!) eurónak megfelelő összegért adnék közel fél méteres, konténeres himalájai cédrusokat. A válasz: köszönik, nem kérik, mert egy erdészeti csemetésből ingyen kaptak szabad gyökerű, méteres virágos kőriseket. Mára a kőriseknek jó, ha a fele van meg, a még élők is szánalmas látványt nyújtanak. Jobb, ha nem gondolok rá, hogy az azóta eltelt kb. öt év alatt a himalájai cédrus sor micsoda látvány lehetne! Csak a szívem vérzik.
 
Próbálkoztam autópálya-növényesítőkkel is. Egy ismerősöm a közeli autópálya mellett parkosított csapatával. Egy merész gondolattól vezérelve felhívtam és felajánlottam neki AJÁNDÉKBA 20-25 darab konténeres, kb. 1 méteres libanoni cédrust, hogy a pálya valamelyik látványosabb szakasza mellett egy ligetszerű kis foltba ültesse el, hadd gyönyörködjenek benne az arra utazók. A válasz? Nem találják ki. Vagy mégis? Hát persze! Kategórikus NEM, azzal az indokkal, hogy az autópálya mentén tilos egzótákat ültetni! Rengeteget utazom a hazai autópályákon (is), hát bizony rogyásig van teleültetve nem őshonos lombos fákkal és cserjékkel (minél olcsóbb tömegnövényekkel), csak azokat a „jól képzett” szakmai ellenőrök talán nem ismerik fel. A fenyők közül csak borókát és feketefenyőt látni, más ebbe a kategóriába nem fér bele. Nem mintha a(z idős korában amúgy festői szépségű) feketefenyő őshonos lenne Magyarországon! Nem beszélve az emberi segítség nélkül is betelepülő özönfajokról, amik szemet gyönyörködtető erdőfoltokká cseperedtek számos helyen a pályák mentén.
Nem túl régen a bolgár határtól Isztambul felé autózva a német minőséget is megszégyenítő török autópályán, kilométerek százain át gyönyörködtünk a csodaszép fiatal cédrusligetek végeláthatatlan sorában. Vajon a törököket miért nem zavarja, hogy a Cedrus libani ssp. stenocoma nem őshonos Európában?!?
 
Hasonló ökorasszista konfliktust élt át egy nagyon kedves ismerősöm: Birtoka oázisként tűnik elő a szomszédos (pl. akáccal is benőtt) elhanyagolt ősbozótból, ahol is egzóta fenyőfajok százait neveli féltő gondoskodással. Ezek között több évtizedes, csodálatos példányok is találhatók szép számmal. Imádják a helyi klímát, talajt, némelyik szebb, mint az őshazájában. A pázsit gyönyörűen nyírva, sehol egy szál gyom, egy mesebeli tündérkert sem lehet szebb. Mit ad Isten, a szemellenzős, ökorasszista hivatalnokok arra vetődtek, és a látványtól elborzadva tájékoztatták az idősödő bácsit, hogy amit csinál, az természetkárosítás és akár meg is büntethetnék érte! Én csak annyit mondtam erre neki, mikor később találkoztunk: De kár, hogy nem volt kéznél a szívlapát!
Drága ÖKORASSZISTÁK! Ideje felébredni!
 
Más ismerősöm mesélte, hogy egy nagyvárosnak ajánlott fel INGYEN különleges növényeket, őt azzal utasította el a polgármester, hogy később majd biztosan benyújtja a számlát!
 
Szomorú, hogy a döntéshozók ekkora gyanakodással, szinte gyűlölettel rettegnek a jobbító szándéktól, el sem tudván képzelni azt, hogy a szakmát értő, azt szeretettel, élethivatásként művelők nem az anyagi haszonszerzés hátsó szándékával ajánlják fel segítségüket. Egyszerűen csak szebb környezetet szeretnének!
 
Magam is rosszul vagyok attól, hogy olyan emberek „álmodnak meg” település-, illetve tájrendezési elképzeléseket, akik egy kezükön meg tudják számolni az általuk ismert dísznövényfajokat! Egy Pécs kaliberű és adottságú nagyvárosnak, ahol ráadásul a közelmúltban még pénzt is költöttek a város arculatának szebbé tételére (EKF - Pécs, Európa Kulturális Fővárosa, 2010.), kötelezően tele kellene lenni oszlopként magasodó európai ciprusokkal, festőien bókoló himalájai, gyönyörű ágrendszerű libanoni és egyéb cédrusokkal, hatalmas örökzöld magnóliákkal, ház magasságú araukáriákkal, tűzpiros korallberkenye sövényekkel, tízméteres, karvastagságú, neonsárga szálakból álló bambuszligetekkel, törzses kenderpálmákkal (és hadd ne itt soroljam fel azt a több száz növénycsodát, amivel még), ehhez képest örömünnep, ha itt-ott elvétve ki merészelnek ültetni egy fügét, vagy gránátalmát!
 
E kutatási témánkban arra keressük a választ, hogy mely növényféleségekkel lehetne újragondolni településeink parkosítási hagyományait. Szeretnénk az ország bármely pontján már jelen lévő, de ma még ritkaságszámba menő különlegesebb növényeket fényképekkel is bemutatni, bizonyságul, hogy nemcsak elvétve, hanem akár tömegesen is alkalmazhatók lennének településképeink alakításában!
 
Szívesen vesszük fotóikat ebben a témában, melyeket a Galériában teszünk közzé. (a képeket a bikaretdm@gmail.com címre várjuk, köszönjük!)